Volt egyszer egy szegény parasztember. Az egyik évben olyan rossz volt a termés a földjén, hogy a nagy szegénység miatt el kellett volna adnia mindenét. Nagy bajában, keservében az ördögöt hívta segítségül. Jött is az ördög, és adott a szegény embernek egy teli zsák pénzt. De a pénzért cserébe a szegény ember lelkét kérte. Erre a parasztember megijedt. Szerette volna még egyszer meggondolni a dolgot, de az ördög így szólt:

– Ne légy bolond! Úgyis el vagy veszve! Nem tudod megmenteni se a házadat, se a gazdaságodat a feleségednek és a gyerekeidnek. Én pedig nem is most rögtön akarom a lelkedet, hanem majd csak akkor, ha a fákon már egyetlen levél sem lesz.
Erre az ember mégis beleegyezett, hogy odaadja a lelkét az ördögnek. A Gonosz elégedetten mosolyogva távozott, és várta az őszt.
A parasztember egész nyáron vidáman és gondtalanul élt. Ám közeledett az ősz, és amikor az első falevél lehullt, az embert elfogta a félelem. Elment a templomba, letérdelt és így fohászkodott a Jóistenhez:
– Uram, bocsásd meg a bűneimet és mentsd meg a lelkemet!
Az Úr megkönyörült a szegény emberen, és így szólt:
– Mivel megbántad a bűneidet, segítek rajtad. Ha minden fa el is veszíti a lombját, a tölgyfa egész télen megtartja majd, míg minden újra zöld nem lesz. Így az ördögnek nem lesz hatalma rajtad.
Így is történt.
Ősszel eljött az ördög, hogy magával vigye az ember lelkét, de az így szólt hozzá:
– Túl korán jöttél. Még nem minden faág csupasz.
Az ördög nem akarta elhinni. Erre a paraszt elvitte őt az erdőbe és megmutatta neki a tölgyfát. A tölgyfának még az egész lombja megvolt. Az ördög mérges lett, és megrázta a tölgyfát, ahogy csak bírta; de ez sem használt semmit. Akkor az ördög sarkon fordult, és azt gondolta:
– Majd jövő tavasszal eljövök!
De mire az ördög a következő tavasszal visszajött, minden fán újra csupa zöld levél volt. A tölgy pedig még mindig erősen tartotta a régi leveleit. Az ördög, dühében, hogy elvesztett egy lelket, karmaival nekiesett a tölgyfa leveleinek, hogy szétszaggassa őket. Ezért olyan csipkés szélű a tölgyfa levele.
Ezóta van, hogy a tölgy minden évben megtartja a levelét ősszel és a téli hidegben is, míg minden újra ki nem zöldül és ki nem virágzik. 

Népmese