Magunkról

Minden szülő tapasztalta, hogy gyermeke szeret mesét hallgatni. Sőt: ugyanazt a mesét szeretné meghallgatni nap nap után. Ennek az az oka, hogy a gyermek Én-je az ismerősség örömét éli át az ismétlődő mesemotívumokban. Bármilyen változatos is a mesekincs, fordulatos a meseszövés, valójában az igazi mese fő motívuma: az életben jelen van ugyan a rossz, de mindig a Jó győz. Mielőtt bárki is kétkedően elhúzná a száját, mondván: „No, persze, a mesében!”, idézzük emlékezetünkbe, hogy a mese egyáltalán nem volt gyerek-műfaj a XIX. század elejéig. Képekben bemutatott sors-történet, az ember és az egész emberiség szellemi fejlődésének története volt. „Hát akkor viszont mi köze van hozzá a gyereknek?” – kérdezhetné most a meghökkent olvasó. Erre a kérdésre Goethe szavaival felelhetünk a legtalálóbban: „Minden tökéletes individuális fejlődés története valójában az emberi fajta fejlődésének története”.

Korunk rendkívül erős hangsúlyt fektet az individuális fejlődésre, az egyéniség, az egyéni képességek kibontakoztatására, az önmegvalósításra. Ez azonban csak akkor fog egészségesen megtörténni a gyermekben, ha erős kapaszkodói, gyökerei vannak, ha organikusan alakul ki ön-és világismerete. Többek között ebben a folyamatban segíti őt a mesehallgatás.

Ugyanakkor számos kutató fölhívta a figyelmet a mesehallgatás pozitív hatására a gyermek fejlődésének legkülönbözőbb területein. Ilyen például a szövegértés (melyben a magyar gyerekek sajnos évek óta az átlag alatt teljesítenek a nemzetközi felméréseken); a fogalmazás; a figyelem; az alkotó fantázia területe. Szintén több tudományos felmérés kimutatta, hogy sokkal jobb a rendszeresen mesét hallgató gyerekek iskolai teljesítménye, mint a mesét nélkülöző társaiké. (A televízió, vagy video, DVD, stb. által „közvetített” mesék viszont rontanak az iskolai teljesítményeken).

A gyermek egészséges, harmonikus testi fejlődését a megfelelő  táplálék és mozgás biztosíthatja. Ám a teljes ember nem csak test; test, lélek és szellem. A harmonikus lelki-szellemi fejlődés feltétele pedig a lelki-szellemi táplálék, és a lelki-szellemi erők mozgékonysága. Ez pedig a mese, melynek képei egészséges táplálékot jelentenek a gyermek számára, és a mesehallgatás, mely közben a gyermek képeket alkot.

„De ha ezt teszi a mese, minek a meseterápia?” – merülhet föl ezek után a kérdés.

Nézzünk körül. A világ rohan, senkire és semmire nem jut elég időnk; az értékek viszonylagossá váltak; a biztonságérzetünk minden szinten megrendült – gyermekeink pedig ezt utánozzák. A diszharmonikus világban diszharmonikussá válnak a gyermekek is. Egyszerűen hiányoznak a harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődés feltételei. A meseterápia a harmóniát igyekszik helyreállítani az emberben.

Ezért tartok egyéni Ligetszépe^® meseterápiás foglalkozásokat.

Szentkúti Márta mesemondó-terapeuta vagyok. 1955-ben születtem Budapesten. Őszintén szólva nem szeretettem igazán iskolába járni. Pontosabban: nem szerettem az iskolapadban ülni. Leültem volna egy kényelmes, világos sarokba olvasni. Kissé szorongtam, az iskolai követelmények, és a szülői elvárások súlya miatt. „Stresszes voltam” – mondták volna rám, ha akkor már divatban lett volna ez a szó. Csak évekkel később jöttem rá (illetve tanultam meg), hogy mekkora jelentősége és szerepe van egy gyermek, egy ember személyiség-fejlődésében a meséknek, történeteknek.

Amióta beleléptem a mesehallgató korba (ez négy-öt éves kort jelent), azóta egyben meséket is mondtam. Meséltem az óvodában, az iskolában (legalább is az alsó tagozaton; meg a felsőben a magyar órákon, ha a kötelező és ajánlott olvasmányok kerültek sorra); azután tanítóként, anyaként, az utóbbi néhány évben pedig már kifejezetten segítő szándékkal, terapeutaként. Ez a munka azon alapszik, hogy a mesékben rejlő képek gyógyító, alakító, formáló erőként hatnak a gyermekekre, illetve ezeket az erőket aktivizálják a gyermekekben (egyébként a felnőttekben is, ha hajlandóak figyelmet szentelni a mesékben rejlő tartalomnak).

A „terapeuta” szó eredeti jelentése: „Istent szolgáló”. Abban az értelemben feltétlenül, ahogyan Madách mondja a Tragédiában: „Nem Messiás-é minden újszülött?” A gyermekben lévő  szellemi lényt szólítja meg, és vezeti biztonságba minden jó mese. Valójában ez jelenti a gyermek „egész-ségét”. Ez a biztonságérzet az alapja annak, hogy harmonikusan tudjon fejlődni.

A Ligetszépe^® mesemondó terápia organikus emberszemléleten alapuló személyiségfejlesztő- és harmonizáló segítő eljárás. A módszer kialakításának alapja az ember életkori fejlődési sajátosságait, törvényszerűségeit tartalmazó antropozófiai antropológia; az ősképek emberre való hatásának ismerete; valamit a szalutogenetikus szemlélet.
A meseterápia első sorban a fejlődő ember érzelmi intelligenciájának érését segíti, így a traumatizált, szorongó, vagy kapcsolati, és ezek miatt esetleg tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek egyéni fejlesztésére szolgál; hathatósan alakítja a reziliencia képességét; ugyanakkor a személyre szóló mesemondás lehetővé teszi egyes tanulási képességek - pl. figyelem; szerialitás; szövegértés - fejlődését is.

A 4-9 éves gyermekek számára a Ligetszépe^® meseterápia jellemzően receptív (azaz befogadó); a későbbi életkorban alkalmazható az alkotó terápia (poetry therapie) is. A mesehallgatás során az emberben aktivizálódó ősképek fejtik ki harmonizáló, egészségessé tévő hatásukat. Az ősképeket a születés előtti világból hozza magával az ember; így aktivizálásuk megadja a mesehallgatónak a világgal és önmagával való egység, a koherencia érzését; visszaadja az esetlegesen elvesztett ősbizalmat, és ezzel megerősíti az önbizalmat is. A mesehallgató végigéli a történetet - jellemzően: népmesét, azon belül is varázsmesét -, azonosul a mesehőssel, átéli a nehézségeket, a károkozók jelenlétét épp úgy, mint a segítőkét, adományozókét. Megtapasztalja, hogy a mesében megjelenő rossz legyőzhető. A mese átéléséhez, a belső képalkotás tevékenységéhez a felfokozott szimpátia, azaz: a fantázia erőit használja, ami együtt jár a mesehallgató lelki erőinek, akaratának, érzésének és gondolkodásának fejlődésével.

Ligetszépe^® mesemondó-terapeutaként a szülők, a pedagógusok jelzései alapján kezdek dolgozni az érintett gyermekkel. A jelen helyzet megismerésén túl anamnézis felvételével és szülői beszélgetéssel igyekszem föltárni a felmerült nehézségek okát, vagy okait, és ezek figyelembe vételével állítom össze a terápiás tervet. A foglalkozásokat általában heti rendszerességgel tartom meg; hat-hét alkalom után újból konzultálok a szülőkkel a tapasztalható változásról. A terápiás folyamat hossza 6-7 alkalomtól akár az egész tanévre is kiterjedhet.

Amennyiben az elért változás tartósnak bizonyul, a terápiás folyamatot lezárom. A folyamat végén a gyermek egy kötetbe rendezve megkapja tőlem az összes hallott mesét, a szülők pedig tanácsokat kaphatnak a gyermek további, otthoni segítését illetően. Amennyiben egy újabb - akár normatív - krízis fölborítja a gyermek kialakult harmonikus állapotot, akkor annak megfelelően - esetleg ritkább, kétheti, vagy havi ritmusban - folytatni tudom vele a segítő munkát.

Pedagógusi múltam, valamint a Ligetszépe^® meseterápia által születhettek meg azok a könyvbe foglalt mesék, történetek, amelyeket a "Kiadványaink" és a "Társkiadó kiadványai" oldalrészben ismertetünk. A saját kiadványaink megvételére a"Kiadvány rendelés" oldalrészben kialakított űrlap elküldése útján - Papp Levente állandó munkatársam kapcsolattartása által - nyújtunk módot. A "Társkiadó kiadványai" oldalrészben ismertetett kötetek megvásárlása a Csillagösvény Waldorf Iskola Titkárságán keresztül lehetséges.